Ígértem, hogy folytatom az előzményekkel, a teherbeesés nehézségeivel, de egy rövid posztban szeretnék egy kis kitérőt tenni, és elmondani, én mit gondolok a szülővé válásról, milyennek gondolom a szülés pillanatait. Több videót is megnéztem mostanában a születésről, vajúdás, anyává válás folyamatáról. Minden tiszteletem a szülő nőké, akik a hatalmas fájdalmakat mélységes alázattal és szeretettel átvészelve váltak anyává. De a sok szenvedés és fájdalom végén, a baba születése utáni pillanatokban a fájdalmat minden esetben a meghatottság és végtelen szeretet érzése váltotta fel. Ezekben a percekben minden újdonsült édesapa szemében könnyek csillognak, és az egész látvány olyan földöntúlinak tűnik. Képzeletem szerint tehát szülővé válni olyan érzés, mint a teremtés érzése. Világra jön egy új élet, amelyet mi, anya és apa teremtettünk. És ez az élet kettőnkből fakad, egyedi, utánozhatatlan és csodálatos. Azt hiszem, nincs ennél szebb a világon...

Anya lettem. Vagyis csak leszek 6 hónap múlva, de az anyasággal járó érzések (végtelen szeretet, aggódás, féltés, és még sorolhatnám) már most elkezdődtek. 

Hosszú volt az út idáig, de most kezdődik csak igazán! 4 éve vártuk ezt a pillanatot, 4 évet váratott magára a mi kis Picikénk, de most itt van a pocimban, és ez a legnagyobb boldogság az életemben. Akinek már van gyermeke, az minden bizonnyal tudja, hogy miről beszélek, se körbe írni, se túl magyarázni nem szükséges. 

De hogy hogyan is jutottunk el ide a 4 év alatt, mi mindent jártunk be érte, és hogy mi vár rám/ránk ezután (ami még számomra is rejtély :), azt a későbbi posztokból megtudhatjátok. ;)

Az első posztomban ígértem, hogy az elmúlt 4 év sikertelen próbálkozásairól, az eddig megtett útról is ejtek néhány szót. 

Kezdődjön a mese a történet főszereplőivel, az ő történetükkel: 

Volt egyszer egy fiú, aki már 30 éves volt, de még soha nem volt igazán szerelmes. Szerette volna megtalálni a szerelmet,  közben néha tévúton is járt, de az ő királylánya csak nem akart az útjába toppanni. A fiú egy kisvárosban lakott, ahol mindenki ismer mindenkit. Szeretett itt élni, a munkahelye sem volt túl messze, és szinte mindene megvolt amire egy ilyen korú fiú vágyhat, már csak az igazi társ hiányzott a számára. Ugyanebben a városkában éldegélt egy lány, aki pár évvel volt fiatalabb a fiúnál. A lány nehéz időszakon volt túl, de már gyógyult, és remélte, hogy egyszer őt is megtalálja a boldogság. Míg nem egy nyári napon a lánynak IWIW üzenete érkezett! Az üzenet küldője ugyanabban a városkában lakott, és mint később kiderült, ugyanabban az utcában is :). Gondolkodott a lány, vajon ki lehet eme rejtélyes érdeklődő, akinek a profiljában egy gyerekkori kép mögött valójában a 30 éves fiú rejtőzködött. A lány kíváncsi természet volt, így hát nem sokat habozott, hogy megismerje titkos hódolóját. Találka találkát követett, és a két főhős között szép szerelem lobbant:). 1 évre rá össze is házasodtak, majd lett egy házuk, utazgattak, tervezgettek, és egyre inkább elkezdtek vágyni arra, hogy szerelmük egy kis új életben is kiteljesedjen.

Telt múlt az idő, eltelt 1 nyár, majd még egy, de a kis utód nem érkezett...Elkeseredett a lány, a fiú vigasztalta, de a lelke mélyén ő is szomorú és kétségbeesett volt. Elhatározták tehát, hogy a tettek mezejére lépnek, és ezzel kezdetét vette a küzdelem, amit a közös gyermekért együtt vittek véghez.

De erről részletesen a következő részben szólok majd...

Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.

Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!

A blog.hu csapata