Anya lettem. Vagyis csak leszek 6 hónap múlva, de az anyasággal járó érzések (végtelen szeretet, aggódás, féltés, és még sorolhatnám) már most elkezdődtek. 

Hosszú volt az út idáig, de most kezdődik csak igazán! 4 éve vártuk ezt a pillanatot, 4 évet váratott magára a mi kis Picikénk, de most itt van a pocimban, és ez a legnagyobb boldogság az életemben. Akinek már van gyermeke, az minden bizonnyal tudja, hogy miről beszélek, se körbe írni, se túl magyarázni nem szükséges. 

De hogy hogyan is jutottunk el ide a 4 év alatt, mi mindent jártunk be érte, és hogy mi vár rám/ránk ezután (ami még számomra is rejtély :), azt a későbbi posztokból megtudhatjátok. ;)