Ígértem, hogy folytatom az előzményekkel, a teherbeesés nehézségeivel, de egy rövid posztban szeretnék egy kis kitérőt tenni, és elmondani, én mit gondolok a szülővé válásról, milyennek gondolom a szülés pillanatait. Több videót is megnéztem mostanában a születésről, vajúdás, anyává válás folyamatáról. Minden tiszteletem a szülő nőké, akik a hatalmas fájdalmakat mélységes alázattal és szeretettel átvészelve váltak anyává. De a sok szenvedés és fájdalom végén, a baba születése utáni pillanatokban a fájdalmat minden esetben a meghatottság és végtelen szeretet érzése váltotta fel. Ezekben a percekben minden újdonsült édesapa szemében könnyek csillognak, és az egész látvány olyan földöntúlinak tűnik. Képzeletem szerint tehát szülővé válni olyan érzés, mint a teremtés érzése. Világra jön egy új élet, amelyet mi, anya és apa teremtettünk. És ez az élet kettőnkből fakad, egyedi, utánozhatatlan és csodálatos. Azt hiszem, nincs ennél szebb a világon...